Tartalom:

• Adorján Beáta és Iodi Renáta: Mihez kezdhet a diák...
• Beszélgetés Florin Fieroiu mozgásművésszel: A harmadik napon
• Vargyas Márta: Haláltánc a sötétben (Alvajáró románc)
• Bonczidai Éva: Godot megérkezett (Slawomir Mrozek: Mulatság)
• Iodi Renáta: Szürke valóság (Csiky Gergely: Ingyenélők)
• Márton Imola: Bohózatot játszik a róka (Rókajáték)
• Bács Ildikó: Az élet kabaré (Kabaré)
  
• Schmidt Krisztina: Ki kell használni
• Kádár-Dombi Karalin: Szegény ország, szegény alapítvány
• Műsor: május 10-11 

Adorján Beáta és Iodi Renáta

Mihez kezdhet a diák...

A bolognai rendszer bevezetésének eredményeképpen jövőre két évfolyam végez egyszerre. Az utolsó négy éves és az első három éves képzés végzősei egyszerre kapnak oklevelet. Ebben a témában kérdeztük meg Kovács Levente és Kötő József egyetemi professzorokat:

Mi a különbség a két diploma között?

K.L.: A négy éves diploma teljes értékű szakmai diploma, ami után doktorátusi fokozatra is be lehet iratkozni, tehát ez pillanatnyilag egyenlő a magiszteri vagy mesterfokú képzéssel. A három éves képzés alapfokú képzést jelent. Aki szakdiplomát akar szerezni, annak magiszter fokra kell beiratkoznia, tehát kell még két évet járni ahhoz, hogy színművész, teatrológus, rendező megjelölésű diplomát szerezhessen. Ez elvileg nem volna baj, ha a képzés öt évig tartana mindenki számára. De van egy szűrő, ami azt jelenti, hogy a bolognai rendszerben a három évet végzettek közül csak hatvan százalék mehet tovább a következő képzési fokozatra. Három év után abbahagyhatja a diák, elmehet a hároméves diplomával, de az évek elteltével a pálya szakaszán ezzel a diplomával nem lehet annyira előrejutni, olyan fizetési rendszerekbe kerülni, mint a mesterfokozat után szakképesített diplomával.

K.J.:  A végzettségi idő arányában a diplomák értéke diferenciálódik. Akik négy éves ciklusban végeznek, teljes felsőfokú oktatást igazoló jogokban fognak részesülni. A bolognai rendszerben az egyetemi végzettség fogalmához több ciklus tartozik, tehát a három éves alapfokot végzőknek meg kell szerezniük a mesterfokot, akkor fognak ugyanabba a fizetési kategóriába sorolódni, és ugyanazokkal az anyagi jogokkal rendelkezni, mint az előző négy éves ciklusban végzett nemzedék. Az nem feltételrendszer, hogy az előzőleg végzett nemzedék elvégezze a megfelelő fizetési besoroláshoz a mesterit. Úgy gondolom, hogy akik már beiratkoztak és végzik, bár négy éves képzésben részesültek, azok személyi ambícióból, a mesterségbeli tökéletesedés igényével iratkoztak be. Ismeretekre kívánnak szert tenni, és ez nagyon üdvözlendő. Minél tovább képezi magát valaki, annál tökéletesebb a mesterségében, de ennek anyagi, jogi következménye nincs. Természetesen olyan értelemben fontos, hogy amikor például belső pályázat van, előléptetések, vagy a pálya melletti más állásnak a megpályázása, akkor latba esik az is, hogy valakinek milyen képzési foka van.

Milyen előnyei és hátrányai vannak a bolognai rendszernek?

K.L.: A művészeti oktatásban bevezetett bolognai rendszert elhamarkodottnak, célszerűtlennek tartom. A magyarországi rendszert tartom jobbnak. Jövőre Marosvásárhelyen tizenkét negyedéves végez, aki színészdiplomát kap, és tizenegy harmadéves, akinek egyfajta alapfokú diplomája lesz. Az utóbbiak számára van a magiszterkurzus. Kérdés, hogy választják-e, megpróbálják-e a magiszter fokozatot vagy elmennek három év után? Én azt tudnám tanácsolni, hogy aki teheti, végezze el a magiszter fokozatot, mert ezzel a diplomával többre megy, és az a két év képzés nagyon nagy előnyt jelent a pálya szempontjából. Az alapfokú képzésben nincs benne a szakma megnevezése, ezenkívül számukra nem lesz gyakorlóévad a Színművészeti Egyetem Stúdió Színházában. Évvégére lesz egy vizsgájuk, amelynek alapján diplomát kapnak. Ha valaki magiszter-fokozatra beiratkozik, két évet játszhat a Stúdió Színházban.

K.J.: Eljövendő szakembereink képzése kevésbé összetett, ők kisebb ismerethalmazzal indulnak neki a pályának, ez időtartam kérdése is. Minden uniós állam rákényszerül ennek a rendszernek az alkalmazására, mert az Unió egyik alapelve a munkaerő szabad vándorlása. Ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, az okleveleket kölcsönösen el kell ismerniük az államoknak. Szavatolniuk kell, hogy azt a minimális ismeretanyagot, ami az illető szakma gyakorlásához szükséges, azt a jelölt elsajátította, alkalmas a munkaerőpiacra és teljesítheti az elvárásokat, amelyeket egy munkakör előír.

K.L.: A bolognai rendszer pillanatnyilag bevezeti az átfordítható krediteket, ami az egyetemek közötti átjárhatóságot jelenti. Ez nagyon jól működik különböző mérnöki, technikai meg egyéb szakokon, de a művészetben, különösen a színművészetben, amely igen anyanyelv függő, a kreditek nem fordíthatóak át. Gyakorlatilag ez egy olyan fajta rendszer, mely a művészképzés esetében nagyon nehezen működtethető.

Rengeteg diák végez jövőre, tudnak-e az erdélyi színházak munkát biztosítani ennyi embernek? Melyek a lehetőségek?

K.L.: A mi viszonyaink között az intézményesség jelenti talán az egyetlen védelmet arra, hogy valaki a szakmában el tudjon helyezkedni. Hogy ez a vállalkozás esetében mennyire fog kialakulni, az a jövő titka. Vannak már olyan emberek, akik ebből élnek, éldegélnek.

K.J.: Már most túltermelés tapasztalható. Ez a fajta „termelési mennyiség" versenyhelyzetet teremt, ami jót tesz a kultúrának és a belterjesség megszüntetésének. A helyzet még kiélezettebb lesz az elkövetkezendő évben, ha tekintetbe veszem azt, hogy az önkormányzati és a központi költségvetésből finanszírozott színházak anyagi keretei hány színész alkalmazását teszik lehetővé. Beindult egy művelődési intézményhálózat-bővülés, egyre több művelődési központról beszélünk. Az írott és elektronikus média is egészen dinamikusan fejlődik, sorjában nőnek ki a kereskedelmi adók, a helyi tévés hálózatok, lehetőségek teremtődnek. Örömmel tapasztalok egyfajta elmozdulást ebbe az irányba. A képzésnek nyitottabbá kell váljnia, hogy felkészítse a diákokat ezekre a lehetőségekre. Általában nem esnek egybe a lehetőségek a vágyakkal, ezért sokan frusztrálnak fogják érezni magukat, de hát a mi nemzedékünk sem ott kezdte, ahol megálmodta.

A harmadik napon

Beszélgetés Florin Fieroiu mozgásművésszel

Bács Ildikó

- Hallottam, hogy már nagyon fiatalon elkezdtett balettet tanulni.

- Igen, kilencéves koromtól táncolok. Bukarestben elvégeztem a Koreográfiai Középiskolát, s ezután a barátaimmal eldöntöttük, hogy operában fogunk dolgozni. Vártuk, hogy adódjon valami kedvező alkalom. Nem adódott. Értesültem egy fontos projektről, amely Franciaország és Románia együttműködéséből született, „Le danse en voyage" volt a neve, ennek keretében több elsőrangú koreográfus érkezett Bukarestbe (többek között Nagy József is), és bemutatták a repertoárjukat. Engem kiválasztottak, tanulmányi ösztöndíjjal elmehettem hat hónapra Párizsba, majd egy francia társulatban táncoltam. Nemsokára Észak-Kaliforniába utazhattam ösztöndíjasként, itt alkalmam adódott megismerni az amerikai táncművészetet. Neves alkotók tanítottak, például Steve Beckson, a kontakt-improvizáció feltalálója. Majd egy angol társulatnál voltam táncos. Közben Bukarestben is táncoltam, koreografáltam; párhuzamosan dolgoztam színészekkel és táncosokkal. Jelenleg meg műhelymunkát tartok Gyergyószentmiklóson.

- Úgy tudom, tavaly Kolozsváron is tartott műhelygyakorlatot.

- A Romániában egyedülálló Contact Improvisation Fesztivált Kelemen Kinga és Sinkó Ferenc szervezi. Tavaly valóban én voltam ott az egyik meghívott előadó. Örülök, hogy részt vettem a fesztiválon, mert ugyanúgy, mint itt, olyan művészekkel találkozhattam, akiket eddig nem ismertem: színis diákokkal, Japánból, Törökországból érkezett táncosokkal.

- Köti valahová hosszútávú szerződés?

- Szabadúszó vagyok, pályázgatok, tánccal foglalkozom és különböző rendezőkkel dolgozom együtt. Szerencsére általában megkapom a kért támogatást, így megvalósíthatom a terveimet. Most a nagyváradi Kis Színházzal dolgozom, május 15-én lesz a bemutatónk. Úgy döntöttem, hogy bemutató előtt még eljövök ide, mert őszintén szólva érdekesebbnek találtam, ami itt történik. Meg akartam ismerni a kolozsvári, marosvásárhelyi, temesvári színis növendékeket, találkozni akartam azokkal a színészekkel, akikkel valamikor együtt dolgoztam.

- Mióta tart műhelygyakorlatokat?

- Régóta tartok mozgás-műhelyeket; már akkor elkezdtem, amikor tanár voltam a Koreográfiai Középiskolában, Bukarestben. A diákjaimmal soha sem tartottam hagyományos órát. Igyekeztem figyelembe venni, hogy mi érdekelné jobban a növendékeket, mivel segíthetném őket. Arra törekszem, hogy az órákra mindig meghívjak olyanokat is, akiknek nincs közvetlen kapcsolata a színház világával. Például operaénekeseket, balett táncosokat, de akár fogorvosokat is. Fontosnak tartom, hogy mindig visszatérjünk az ösztönös mozgásokhoz, hogy színpadi jártasságtól függetlenül felismerjük ezek természetességét. Épp ezért szeretem társítani a színházi tapasztalatokat a civil megnyilvánulásokkal.

- Milyennek látja a Kollokviumon tartott workshop résztvevőit? Nehéz volt velük dolgozni?

- Számomra az a legfontosabb, hogy megadatott az alkalom a találkozásra. Az ilyen alkalmak nagyon ritkák. Ilyenkor egymás segítségével gazdagítjuk a mozgással kapcsolatos tapasztalatainkat. Könnyű volt együtt dolgoznom a résztvevőkkel, mert a magyar színházakban létezik mozgáskultúra. A színészek fizikailag felkészültebbek, nagyon receptívek, könnyen improvizálnak, jól tudtunk kommunikálni. Sikerült olyan helyzeteket teremtenünk, amelyek már-már előadássá váltak. A műhelygyakorlatokon mindegyik résztvevő a saját mozgása rendezője lett, megalkották a játék konvencióit, és minden nagyon jól működött.

- Érzékelt fejlődést az első naphoz képest?

- Egyértelműen. Első nap mindenki felméri, milyen eszközre van szüksége. A második napra nő a résztvevők önbizalma, értékes tapasztalatokkal gazdagodnak, elkezdik jobban használni az eszközeiket. A harmadik napon úrrá lesznek önmagukon, sokkal közelebb érzik magukat az ideális előadóhoz.

Vargyas Márta

Haláltánc a sötétben

(Alvajáró románc)

Alvajáró románc

Az Alvajáró románc alkotói - a marosvásárhelyi Yorick Stúdió - Federico García Lorca balladisztikus versét fordítják át a mozgásos és képi szimbólumtár nyelvére. Az előadás a vers történetét veszi alapul. Két lovas cimbora megismer egy cigánylányt, aki felhagyva a korábbi magánnyal, egyik férfi karjából a másikéba kerül. A férfiak a végsőkig kihasználják, majd meggyilkolják a lányt. Az előadás fantáziadúsan egészíti ki a történetet.

A néző homályos térbe érkezik. Alapszín a fekete. Ez gyönyörűen kiemeli a cigánylány szoknyájának, kendőjének pirosát, majd a ruhájára fröccsenő vért. Házasságkötése pillanatában a lány (Szabadi Nóra) fehér, fodros hosszúingben van és menyasszonyfátylat ölt, melynek lebegése a Kusturica-filmek képeit idézi. Tehát asszonyként a fehéret viseli, a megnyugvás színét, míg lánykorában a tüzes pirosat. Csak addig kacérkodik a két férfival, míg egyikük be nem köti a fejét, azután kiszolgálója és kiszolgáltatottja is lesz urának.

A cimborák (Ördög Miklós Levente és Tollas Gábor) az előadás elején a játéktér első részének jobb- és baloldalán helyezkednek el egy-egy széken, lovagló ülésben. Fejükön széles karimájú kalap. Ezt a helyzetet foglalják el újra az előadás végén, jelezve, hogy szörnyű tettük ellenére onnan folytatják útjukat, ahol a lány megismerése előtt abbahagyták. Nem tudjuk, honnan jönnek, és hová tartanak.

A cimborák megjelenésétől kocsmai események tanúi vagyunk. Az újra és újra előkerülő pálinka mindvégig barátságuk megújításának jele lesz. Ez akkor a legszembetűnőbb, amikor a lány fölötti vitájukban még a bicskák is előkerülnek, mígnem a pálinka megoldja a helyzetet. A védekező kocsmáros (Fekete Zsolt) örömére.

A kezdőképben a kocsmáros a várakozó lány mellett áll feketében, áttetsző csipke vállkendővel a hátán. Első mozdulataival asztalt táncoltat és törölget, közben néhány percre megállapodik a tér közepén. E kép jobb oldalra kivetülő árnyéka mintegy összeolvasztja a lánnyal hátukat. Végig vonzódó pillantásokkal néz rá. Az eljegyzési gyűrűt is ő veszi elő, de végül a leendő férj adja át a lánynak. Majd a házasság kezdetétől ő alakítja a sorsát. Ő teszi a cimborák elé a kártyát, mellyel az egyik férfi elnyeri a másiktól az újdonsült feleséget. De ő hozza a lány fehér, majd fekete fátylát, és a lábmosó tálat, melyből végül vért ken a megsebzett cigánylányra. Figyelője a boldog és gyászos pillanatoknak. Együttérez a lánnyal, mégis felgyorsítja a halálát. Így azon kívül, hogy kocsmárosként ismerjük, a vers alapján Lorcának is láthatjuk őt, aki vonzalmat érez a lány iránt, mégis megöli egyetlen tollvonással. Ő a sötét éjszaka is, amely árnyékává válik a lánynak, körbeöleli, mégis segédkezik a halálánál. Az előadás egyetlen olyan szereplője, akinek sem tettei, sem identitása nem egyértelmű. Szépsége abban rejlik, hogy aktívvá teszi a nézőt, aki maga döntheti el, miként értelmezi a jelenlétét, illetve a néző látásmódja szüli meg a képekhez társuló érzéseket.

A feszültségkeltő ritmusjátékok végigkísérik az előadást. A színész a testén kívül tárgyakat is használ ehhez: kopogó cipőt, sörösüveget, tálat, kannát, széket, asztalt és nem utolsósorban gitárt.

Két zenész van jelen a háttérben. Cigány dallamokra épülő zenét játszanak. Ők kísérik az előadás folyamán többször is éneklő szereplőket. Az énekbe gyakran további feszültséget visz a ritmikus taps, vagy szenvedélyt a cigánytánc. A szöveg is csak dallammal együtt jelenik meg, hol magyarul, hol cigányul. Az énekek kiemelnek minket a történetből, balladisztikusak. Ritkán juttatnak plusz információhoz. A kivételek egyike az a jelenet, amikor a lány a börtönbevitt uráról énekel. A férfi csak odébb ül a székével, a dal szövegén kívül semmi sem utal arra, hogy bezárták volna. Az ének hangzásvilágában tesz hozzá az előadáshoz, hangulatba hozza és szórakoztatja a közönséget.  

A színészek előadásában érzéki látvánnyá alakuló előadást történet, mozdulat, szenvedély, humor, zene és „ritmushangszerek" összhangja jellemzi.

Bonczidai Éva

Godot megérkezett

(Slawomir Mrozek: Mulatság)

Mulatság

Hárman vannak. Kiöltözöttek. B szmokingot visel, S elegáns ugyan, de valahol elhagyhatta a zakóját, N kissé szedett-vetett, mintha kölcsönkért ruhákat viselne, a zakója nem illik a nadrágjához.

B (Farkas Lóránd) határozott, tekintélye is van, elvégre ő a főnök. Rögtönzött kórusukat is ő vezeti. S (Benedek Botond) félénk, törékeny, már-már lányos külsejű, amolyan töprengő, széplelkű, elszállt figura. Hamarabb hangolódik rá B-re, mint N (Gábos Albin). Hármuk közül N az, aki láthatóan nem szokott mulatságra járni, az sincs, amit felvennie, ez alkalomból azonban (talán először) új cipőt vett, ez a sajátja. Gondosabban is bánik ruháival, mint a többiek: nem dobja le hanyagul, mindig vigyázva hajtja össze és óvatosan teszi le őket, cipőjét törölgeti, simogatja; mint kisgyereket, öleli őket magához. Csak hallomásból, az édesapjától tudja, hogy ahol asztal van, ott lakodalom szokott lenni. Nagy asztal: nagy lagzi - kis asztal: kis lagzi. N gyakran gombócot csempész a torkunkba: annyira naiv, annyira lelkes, annyira örül, annyira igyekszik. Számára van leginkább tétje a mulatságnak, őt érinti legérzékenyebben, ha ma is elmarad. Minden igyekezetével azon van, hogy jól énekeljen, hogy jól táncoljon, buzgósága és esetlensége komikumforrás. Ha nincs mulatság, nincs értelme az életnek. Tudjuk, hogy igaza van, mégis meghökkentő, mégis abszurd, hogy öngyilkosságra készülődik.

Bohócok. Clownok. Amolyan beckettiek. Úgy tudjuk - úgy tudják -: pajtások. Mégis van közöttük főnök, mégis van közöttük áldozat, mégis egyedül N kap pofonokat pajtásságból. Helyzetük, életformájuk is becketti: várakoznak. Olyan, mintha mindez a becketti Godot érkezése után történne: megérkezett Godot (B), a főnök, és hármasban mulatni indulnak. A clownok sorsa Godot érkezése után is ugyanolyan, ráadásul Godot is clown,Vladimir (S) és Estragon (N) - immár új, nem szorító cipőben - továbbra is játékkal és töprengéssel csapják agyon az időt, ez esetben mulatságra várva.

Hatás szempontjából az előadás fordulópontja a maszkok megjelenése. A közönség derül a clownok tréfáin és ügyetlenkedésein, de a maszkok játékbavonásától kezdődően a nézői reakciók visszafogottabbá válnak. Első kisiklás az, hogy B felvállalja, hogy megijedt a maszktól. Társai szeme láttára retteg az addig gőgös, imádkozni és letérdelni nem hajlandó főnök. Ezúttal hiányzik az az ügyes kisiklás a pajtás-tekintetek elől, mint az imádkozáskor, ahol „hivatalosan"csak a cipőfűzőjét megkötni térdelt le. De most számonkérő pajtás-tekintetek sincsenek, S és N nem tulajdonít különösebb jelentőséget annak, hogy B, akire felnéznek (hiszen máskor követik az utasításait), nyüszít az asztal alatt.

Mindhárman maszkot öltenek: B kopasz nőét, N fémes csillogású királyi maszkot, S szájnyílás nélküli halotti maszkot. A B által megformált pirosruhás, kopasz nő hiteles és komikus; mindenlébenkanál, butuska nőci jelenik meg gesztusaiban. A többiek játéka viszont nem sikerül ilyen jól: N fém-királyként robotszerű mozdulatokkal közlekedik, de ez valahol abbamarad, tovább már nem játszható, mert nincs tétje tovább játszani; S, amikor a halotti maszkot viseli, görcsbemerevedett ujjakkal mutogat, kicsavart, merev végtagokkal gesztikulál - ez is zsákutcának bizonyul, hamar egyhangúvá válik, nincs benne játékosság, játéklehetőség sem igazán.

S és B meggyilkolja N-t, mert temetés után előbb-utóbb biztosan lagzi is várható. Nem túl erős indok, de valaminnek történnie kell. N-t király-maszkba és frakkba öltöztetve felakasztják egy levegőben lebegő karikára, amelyre korábban önként kötötte fel magát nyakkendőjével. Az, hogy a levegőbe akasztják, elveszi a jelenet groteszkségét, könnyedebbé válik; mintha nem most ölnék meg először, hanem egy korábbi játék-akasztásukat ismételnék, mintha N minden este meghalna. Amikor a clownok megérkeznek, már van a színen egy ugyanolyan piros virág, mint amilyent S hoz - ez is jelzi, hogy mindez tegnap is megtörtént. A bőgőtokból kiömlő piros papírvirágok, mintha a korábbi játékokból ittmaradt megszáradt virágok lennének.

A halál lehet, hogy klisészerűen, de szépen jelenik meg abban, ahogyan N leveti a maskarákat, melyeket játék közben szedett magára, vagy adtak rá a többiek. Gondosan összehajtogatja, és a székre teszi őket. Majd leleplezi a takarás mögött zenélő, halotti maszkot viselő bőgőst, és visszamegy az akasztás helyére. Pajtásai mögött megállva megszólaltatja az addig néma harmónikát. Immár van muzsika, de mégsincs mulatság. B és S egymástól távol egy-egy konyhaszékre roskadva cigarettázik, és komoran hallgatja a muzsikát. Többé nem mozdulnak. Nem mennek ők innen el.

Iodi Renáta

Szürke valóság

(Csiky Gergely: Ingyenélők)

Ingyenélők

A kezdeti képeket megvilágító fény gyenge, mondhatni homályos, piszkos a kép. Ebben a világban semmi sem tiszta. Vagy talán mégis... Kiegyenesedve, fehér, egyszerű ruhában jelenik meg Irén, akit Lőrincz Rita alakít. Egyszerű, szótlan, csendes játék az övé. Nem része ennek a hazug világnak, új színfolt a történésekben. A Szász Enikő által megformált anya segélykérő levelekben özvegynek adja ki magát, nemes lelkű emberektől kér segítséget, akik eléggé hiszékenyek ahhoz, hogy higgyenek a hamisított okmányoknak, válogatott hazugságoknak, és pénzt küldjenek válaszképp. Mosolygó Menyhért (Dukász Péter) segít működtetni ezt a rendszert, mely a mindennapi megélhetést biztosítja ezeknek az embereknek. Míg egy napon felbukkan a könnyen átverhető Timót, a nagylelkű pénzes vidéki ember, akit Bandi András Zsolt alakít. Eddig a birkák közt élte életét, váratlanul meggazdagodott, most pedig arra áhítozik, hogy a szegény, ám nemes pesti családokkal kerüljön kapcsolatba, esetleg segítse is őket. Hihetetlenül nemes, egyszerű lélek, annyira, hogy a mai ember csak nevetni tud ilyen fokú naivságon. Az ő jelmeze is világos árnyalatú, a kesztyűje pedig szembetűnően fehér. Csetlő-botló, bizonytalan minden lépte, gesztusa, arcának minden rebbenése visszaigazolásért sóvárog. Azt reméli, valaki elmondja neki, hogyan kell élni ebben a szép nagy világban, hogy ne lógjon ki a sorból, hogyan kell cselekedni, hogy olyan legyen, mint az előkelő származásúak. Szép momentum az ő fejlődésében, amikor kezdődik a tulajdonképpeni mulatság, és vörös kesztyűt nyomnak a kezébe. A fehér kesztyűt felváltja a vörös, amely szín talán túlságosan is kiemeli a szereplőt a többiek közül. A tánc fokozatosan mindenkit magával ragad. Csiki-csuki, csuklóforgatós szögletes mozdulatok, kicsit agresszív tánc ez, átszellemült, kéjesen csillogó szemek tükrében. A torz mozgások ezt a világot írják le. Ebbe vezetik be lassan a két különcöt, a lányt és Timótot, akik szemmel láthatóan nem ismerik ezt a táncot, amelyben mindenki más a környezetükben olyan otthonosan mozog. De a sodrás elkapja őket, igyekeznek átvenni a ritmust és elsajátítani a lépéseket. Sután sikerül, mert nem tartoznak ehhez a világhoz, ők más dallamra járnak. E „beavatási" rituálé alatt születik meg az a helyzet, amelyben a két fél kompromittálva érzi magát a társaság előtt. Nyilvánvalóvá válik az, amiről eddig csak szó volt, hogy Timótnak tetszik a lány, és hogy a társaság, a férj is az ő karjaiba taszítja.

A hatalmas tükör az önreflexió eszközeként jelenik meg, amikor Timót egyedül áll előtte, és önfeledt, bolondos táncba kezd, a fehér kesztyű visszakerül a kezére... Magára talál.

Fehérre váltanak a falak, Irén ruhája, akárcsak az előadás kezdetén, ismét fehér. A színek dinamikája azt sugallja, van remény a változásra, egy boldog befejezésre, amikor szótlanul felszívódik a rossz, mint a víz eső után.

A kiszolgáltatottság kérdését is felveti az előadás. Ez egy olyan világ, ahol egy nővel vagy egy gyerekkel bármit meg lehet tenni, mert egyedül esélye sincs védekezni, csak akkor szegülhet ellen, ha van, aki megerősítse őt, van, aki mellé álljon, megvédelmezze.

A darab felveti, sőt nyíltan ki is mondja, hogy a társadalomnak vannak parazitái, akik kényszerűségből vagy léhaságból nem dolgoznak, hanem másokból élnek meg. Ennek a kategóriának tökéletes képviselői az „anya" és a „férj". Irén szerelme, Darvas Károly (Kiss Attila) azért kényszerül elutazni, mert nem bírja elviselni ezt a fajta létet.

Maga a szöveg is romantikus fordulatokkal, egybeesésekkel és sarkított jellemekkel telített. Ilyen a velejéig romlott férj és az angyalian ártatlan Irén, aki csupán a körülmények és a környezete áldozata. Jellemző a sors hozta véletlen találkozás az első feleséggel (Tar Mónika), aki hiába tapasztalta saját bőrén, mit jelent a csel, amelyre készülnek, mégis közrejátszik mellékhegedűsként. Ám nincs kellőképp hangsúlyozva, mi az indítéka erre.

A hangsúlyos pillanatok, amelyek magyaráznák a váltásokat, a gócpontok, amelyek továbblendítenék a történetet, elsikkadnak az előadásban, nem érezhetőek az indítóokok, a fordulópontok, egysíkú, statikus a játék.

Márton Imola

Bohózatot játszik a róka

(Rókajáték - Ben Johnson Volpone c. darabja nyomán) 

Rókajáték

Ben Jonson társadalombíráló vígjátékából bohózat lett. Ennek hátránya, hogy épp a fontos, bíráló jellegéből veszít a darab. Nem ítéli el Volponét (Salat Lehel). Persze tudjuk, és érezzük, hogy értékrendünkkel szöges ellentétben álló életmódot folytat a róka, mégsem tekintjük egyértelműen negatív figurának, ahogyan a szemtelen Moscát (Barabás Árpád) sem. Az előadásban nem az erkölcsi eltorzulás, hanem az ügyesség és a játékosság kerül előtérbe. Ez különösen igaz a két főszereplőre, akik az előadás utolsó jelenetéig igazi cinkostársaknak tűnnek. Habár státusbeli különbség van kettejük között (Volpone a mester, az úr, Mosca pedig a tanítvány, a szolga), ez látszólag egyiküknek sem okoz gondot. Tökéletesen kiegészítik egymást. Egyikük sem tudna létezni a másik segítsége nélkül. Egy emberként vesznek részt, sőt irányítják az általuk kitalált játékot, amely rajtuk kívül mindenki számára erkölcsi és anyagi károkat okoz. Ők viszont okosan játszanak, és nyernek. Legalábbis azt hisszük, hogy nyerni fognak, méghozzá közösen. Ezért meglepő az előadás végén bekövetkező fordulat, amely ugyanakkor sorsbohózattá változtatja a darabot. Ben Jonson szövegétől eltérően, itt Mosca bizonyul ügyesebbnek. A legdurvább módon lő ki mesterével: megfosztja Volponet a játék aktusától, a nyerés lehetőségétől, és ezáltal megöli őt. Maga a játszma Volpone élete. Nem is annyira a gazdagság, a pénzéhség sarkallja a mindenkit kihasználó, mindenkit becsapó játszmára, hanem a kockázat, a rizikós helyzetek szeretete. Mulatni akar, mindegy milyen áron. A játszmát viszont elveszíti, és halotti maszkkal arcán, ágyát koporsóvá alakítva megszűnik létezni.

Az eredeti szöveghez képest nemcsak itt találunk eltéréseket. A legtöbb monológ eltűnt a szövegből, így az előadás sokkal gyorsabb ritmusú, pörgőbb lett. A kevés monológot pedig, amit mégis meghagyott a dramaturg (Ungvári Zrínyi Ildikó), a szereplők a nézőnek mondják el. Épp ezért nem válik unalmassá, sőt: a néző is részese lesz bizonyos szinten a történetnek. Így még inkább élvezhető lesz számára az előtte lezajló játék. Az alkotók nem csupán monológokat dobnak ki, szerencsére a fölösleges szereplőkről is lemondanak: Androgyno és Nano hiánya nem érzékelhető, hiszen történetük nem kapcsolódott szervesen Volponehez. Egy további érdekes és hasznos döntés a vígjáték Peregrinusának nembeli megváltoztatása. A gyergyói előadásban Peregrinus női változata, Peregrina (Blénessy Enikő) lép színpadra. Minden tekintetben megfontolt és szerencsés döntés ez. Ilyen módon érdekesebbé válik a Sir Politicus Volnához (Tóth Árpád) fűződő viszony, hiszen nő-férfi párosról beszélünk. Kevésbé szerencsés és eredményes ötlet azonban egy új szereplő, a Sors (Árus Péter) beillesztése az előadásba. Gyönyörűen játszik ugyan a klarinéton, de ettől a nem túlzottan fontos pozitívumtól eltekintve nékülözhető lett volna ez a figura. Nem felsőbbrendű, misztikus lényként jelenik meg, aki képes befolyásolni, sőt meghatározni a többi figura életét. Egyetlen jelenetben él hatalmával, de akkor is fölöslegesen: a bírósági tárgyaláson néhány pillanatra „leállítja a filmet", szoborrá változtatja az ordibáló, veszekedő pereskedőket. Máskor csak reagál a környezetére: szavak nélkül, csupán mimikájára és gesztusaira támaszkodva helyesli vagy nem a szereplők cselekedeteit. Befolyásolni azonban nem fogja őket. Ugyanakkor ő az egyetlen, akinek játéka nem hiteles. Kézmozdulatai, arcrezdülései mind-mind ok nélkül mesterkéltek. A többiek viszont mindannyian a lehető legnagyobb pontossággal és odaadással használják eszközeiket, a beszédet, az arcukat, a testüket egyaránt. A színészeken múlik, hogy a darab igazi bohózattá váljon: gyorsan és pontosan kell mindig reagálniuk, épp időben kell elsütniük a poénokat, és úgy kell élniük a felnagyított gesztusokkal, hogy azok ne csússzanak át ripacskodásba, mesterkéltségbe. Ritkán látni ilyent, de most sikerül. Ehhez ugyanakkor egyes karakterek és viszonyok átértelmezésére is szükség volt. Corvinonak (Antal D. Csaba) felesége iránt érzett haragja, annak megfenyegetése nem félelmetes, hanem humoros; Celia (Bálint Éva) nem a darabbeli együgyű, naiv, bátortalan nő; és Lady Volna (Bartha Boróka) rátelepszik Volponére, szexuálisan zaklatja. Ezek a változtatások még inkább poénossá teszik a szituációkat, bohózattá változtatják a vígjátékot.

A jelmezek ugyan nem egységesek sem a stílust, sem az általuk idézett kort illetően, de minden esetben szervesen hozzátartoznak az őket viselő figurákhoz, közvetlenül hozzájárulnak a karakterek megfelelő kialakításához és éltetéséhez. Ha a jelmezek nem is, az egyszerű, de sokoldalú funkciót betöltő többszintes díszlet, színei és formái által annál inkább megidézik a XVII. századi Velencét. Mindennek megvan a maga jól kitalált funkciója. Minden és majdnem mindenki megtalálja helyét az előadásban. Épp ezért, végkövetkeztetésként elég annyit elmondani, hogy felüdülés látni olyan előadást, amely biztosan minden nézőből kicsikarja az egyre ritkább nevetést.

Bács Ildikó

Az élet kabaré

Materoff-Kander-Ebb: Kabaré

Kabaré

A kabaré a századfordulón megjelenő könnyed, szórakoztató jellegű, francia eredetű műfaj. Elengedhetetlen részei a humoros jelenetek, a villámtréfa, a paródia, fontos szerepe van bennük a sanzonoknak is. A szerzőhármas Kabaréja nem teljesen ezt a sémát követi. Bár vannak benne sanzonok és humoros jelenetek, az egységes felépítés és a komoly mondanivaló a műfaj újszerű megvalósulását eredményezik.

A kolozsvári színészhallgatók előadásában több mint három évfolyam játszik. Az előadást (rendező Szilágyi-Palkó Csaba) a dupla szereposztások miatt két egymásutáni napon szokták játszani, a fesztiválon viszont az előadás felénél megtörténik a szerepcsere.

A nézőket négyzet alakú üres tér fogadja, melyet csupán a sötét takarás határol. Zongoraszólamok elhangzása közben (zenei vezető Incze Katalin) feltűnik a háttérben a cilinderes, frakkos, púderezett arcú konferanszié (Benedek Botond). Kezén fehér kesztyű, hóna alatt sétapálca. Énekelve köszönti a közönséget, kísérőfény követi, akárcsak a többi szereplőt is éneklés közben. Beszaladnak a kihívóan öltözött táncoslányok, kacérkodva mutogatják bájaikat a közönségnek. Hamarosan megérkeznek a fiúk is, és táncra perdítik a lányokat. A díszlet minimalizált, a Kit Kat Klub pompáját nem a fényűzés, hanem a szereplők ragyogása adja meg.

A történet egyszerű: Clifford Bradshaw (Farkas Lóránd) Amerikából származó fiatal író, átutazóban van Berlinben. A vonaton (a helyszínre a vonat robogásának hangja utal) megszólítja egy utas (Albu István). Már pár perc elteltével érezni, hogy utóbbinak - Ernst Ludwignak - titkolnivalója van, hiszen a vámtiszt (Köllő Csongor) megjelenésekor egy táskát tol Clifford elé. Az újonnan szerzett ismerős olcsó szállást ajánl Cliffordnak, elküldi Fräulein Schneiderhez (Kovács Aletta/Domokos Erika) és felajánlja, hogy elviszi egy kiváló szórakozóhelyre. A Kit Kat Klub-ban megismerkedik a dívával, Sally Bowles-szal (Pethő Anikó/Bándi Johanna), aki jelenleg Max (Vetési Nándor) barátnője és "ezen a héten" nála lakik. Mielőtt Clifford észbe kapna, "a rendkívül rámenős lány" hozzáköltözik, és gyorsan terhes lesz. Csakhogy lehet, hogy mástól van a gyerek. Ez sem tűnik akadálynak. Sally Bowles a darabban olyan nő, aki tudja, mit akar, az előadásban inkább hagyja sodorni magát a történésektől. Rossz tulajdonsága, hogy mindenkinek mindent megígér és nem tud huzamosan egy férfi mellett maradni. Mindkét színésznő által alakított díváról nehéz elhinni, hogy ennyire könnyen fel tudnak rúgni egy kapcsolatot, vagy hogy annyira sem méltatják a társukat, hogy elbúcsúzzanak tőle. Azt viszont elhisszük, hogy szeretnivalók, és tudnak örülni az életnek. Clifford Bradshaw figurája meggyőző: Farkas Lóránd játéka hiteles. Hangja is jó, ami nem elhanyagolható a kabaré műfajában.

A másik páros: a szálláshely tulajdonosnője és Herr Schultz (Gábos Albin), aki szintén szobát bérel nála. Foglalkozására nézve gyümölcskereskedő. A két szereplőt életkora (mindketten idősek és egyedülállóak) és a magánytól való félelem tartja össze. Schultz hosszú udvarlás után megkéri a hölgy kezét, és az "optimista" válasz után megtartják az eljegyzést. A harmadik személy, akiről fontos beszélnünk, a szálláshely harmadik lakója, Fräulein Kost (Benedek Ágnes/Nagy Eszter), aki a "látogatóban levő hamburgi unokabátyák" szórakoztatásával keresi kenyerét. A házinénivel való összetűzést is gyorsan lezárja: "Gondolja, olyan könnyű matrózt találni? (...) Ha nincsenek matrózok, nincs lakbér. Elköltözöm!" Fräulein Kost (Nagy Eszter) könnyelmű, kacér és talpraesett. Nem rettenti vissza semmi. Leegyszerűsíti a dolgokat, a könnyebbség kedvéért minden matrózt Ottónak nevez. Figuráját kiteljesíti szerepcsere utáni magatartása (ekkor már Benedek Ágnest látjuk). Abban az erős pillanatban, amikor fölborul az addigi rend, ő az, aki nagyon hidegen tud váltani, egyből a nácik mellé áll.

Herr Schultz nagyon figyelmes udvarló, szíve hölgyét minden nap gyümölccsel lepi meg. Még ananásszal is. Játéka gyakran megnevetteti a nézőt, ugyanakkor sajnálatot is kivált, amikor jegyese kijelenti, hogy kapcsolatuknak véget kell vetni. Fräulein Schneider öregkorára inkább a nyugalmat választja, számára fontosabb a szálláshelye megmaradása, mint egy zsidó férjjel járó következmény.

Ernst Ludwig magatartásában rögtön a megjelenésekor rejtélyesség érezhető, túlzott barátkozásának alapja ki is derül kettejük eljegyzési ünnepségén. Ő az, aki figyelmezteti a menyasszonyt helytelen döntéséről. Cliffordnak pedig kijelenti: "a mi pártunk építi fel az új Németországot és te segítettél nekünk".

Schmidt Krisztina

Ki kell használni

Dr. Andreea Grecu pályázati tájékoztatója

Andreea Grecu, az Országos Kulturális Alap (Administraţia Fondului Cultural Naţional) igazgatója a Kollokviumon szerdán 12 órától tájékoztatót tartott az AFCN által biztosított pályázati lehetőségekről, a pályázatok ideális összeállításáról. A tájékoztatón elsősorban könyvkiadók és könyvtárak képviselői, színházi szakemberek voltak jelen.

Az AFCN-t a 2005. évi 10-es kormányhatározat hozta létre. A Kulturális Minisztériumhoz tartozik, ezért vezetőségét a minisztérium nevezi ki, mindig két évre. Célja, hogy anyagi támogatást nyújtson kulturális projektek megvalósításához, miközben a pályázatok elbírálása során átláthatóságot biztosít. Művészeti közintézményeknek, civil szervezeteknek és jogi személyiséggel rendelkező, kulturális tevékenységet végző magánvállalkozóknak nyújt vissza nem térítendő támogatást. Támogatásban részesülhetnek a képzőművészet, a műépítészet, az írott kultúra, a kulturális oktatás, a múzeumi tevékenység, a színház, a tánc, a zenei tevékenységek, az országos kulturális értékek, a szakmai képzés területén működő szervezetek.

Az AFCN kiemelkedően támogatja a feltörekvő, pályájuk kezdetén álló művészeket. A hagyományőrzés mellett célja az új művészeti formák támogatása, a befogadók kulturális nevelése, a kulturális sokszínűség fenntartása.

Andreea Grecu elmondta, hogy a 2006-ben meghirdetett kiírásokra több mint négyszáz pályázat érkezett. A kulturális hagyományok megőrzése, a zene és a színház területéről érkezett pályázatok száma volt többségben. Támogatást a benyújtott pályázatok egynegyede kapott, a száztíz sikeres dosszié közt lévő tizenkét színházi projektnek összesen 213.000 új lejt ítéltek meg. A támogatott pályázatok többsége fővárosi volt. A második helyezett Erdély volt, főként Kolozsvár.

Az idén, a 2007-es évi verseny első szakaszában összesen 312 pályázat érkezett be az AFCN-hez. További 400-ra számítanak. A projektek célkitűzése nem lépheti túl a támogatási év végét, 2007. december 31-ét.

Íme, a lehetőségek tárháza. Ki kell használni.

Kádár-Dombi Katalin

Szegény ország, szegény alapítvány

Dr. Kötő József: A színház kulturális szerepe és forrásszerzési lehetősége az Európai Uniós helyzetben

2007 januárja előtt az a mítosz élt bennünk, hogy majd az európai integráció megváltást hoz, és itt lesz a Kánaán - kezdte előadását Dr. Kötő József. Viszont ha reálisan akarjuk a kérdést megközelíteni, az első feladat, hogy körülhatároljuk a kérdés lényegi tartalmát. A nemzeti fejlesztési tervből kell kiindulnunk, hiszen ezek a tervek szabják meg, hogyan lehet a pénzekhez hozzájutni. Ne ringassuk magunkat abba a hitbe, hogy egyből fel tudunk zárkózni. Annál is inkább, mert a nemzeti fejlesztési terv prioritásai közt a kultúra nem foglal el kiemelt helyet. A négy legfontosabb elem az infrastruktúra, a környezetvédelem, a humánerőforrás és a régiófejlesztés. Ezek közül a kultúrát kettőnek a fejlesztése érinti. A régiófejlesztés eredményeként felújíthatják a műemlék-értékű színházépületeket. A humánerőforrás lehetőséget biztosít a felnőttképzésre, illetve átképzésre, a munkaerő szabad vándorlására.

A megváltást elhozhatja az Európai Unió, mondta Kötő, de helyettünk nem fog dolgozni senki. A magunk megváltását magunknak kell magvalósítanunk, hiszen a művelődés, oktatás, kultúra megmarad a nemzetállamok hatáskörében. Az Uniónak nincs külön kulturális politikája, az erőforrások előteremtése a nemzetállamok dolga. Kapaszkodó és menedék lehet, hogy az Unió alkotmányában a kulturális sokszínűség alapelv. Fontos elvárás, hogy a lokális értékek beépüljeneka globalizálódó kultúrába. Itt vetődik fel a kérdés, hogy mi a kisebbségek és a kisebbségi kultúra státusa. A közösségidentitás és a közösségi jogok megőrzése fontos elem, de erről még nincs egységes jogi keret.

A kulturális válság korában élünk. A Guttenberg-kultúra leáldozásának és a digitális kultúra eluralkodásának következménye, hogy a képernyő glóbuszméretű faluvá alakítja a világot. A „papucs-karosszék kultúra" leszoktat a színházról. Másik nehézség, amellyel szembe kell néznünk, az a kultúra piacosodása: a termelés, értékesítés tanúi vagyunk, a kultúra is áruvá válik. A süllyedő a szellemi színvonalnak nem megfelelni kell, hanem ellenkezőleg: a cél egy kulturális elit megteremtése.

Az uniós Romániában a színházi struktúra átalakulása még nem történt meg. A teljes decentralizáció kísérlete azonban megkezdődött. Ennek értelmében Maros, Kolozs és Dolj megye összes kultúrintézménye önkormányzati hatáskörbe kerülhet. A kiemelt nemzeti intézményeket viszont nem lenne szabad az önkormányzatokra bízni.

Kialakulóban vannak a kulturális pályázati formák, igaz, szegény állam, szegény alapítvány. Az Országos Kulturális Alap (AFCN) színházi szaktestületének tavaly két milliárd régi lej állt a rendelkezésére. Ennek az összegnek a nagyságát megérthetjük, ha arra gondolunk, hogy csak a Kollokvium költségvetése három milliárd lej - jegyezte meg Béres László.

Fotók: Molnár Cs. Attila 

Program:

Május 10., csütörtök

18.00, Korona terem
Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulat
Nell Dunn
GŐZBEN
Dráma
Fordította: Török András

Violet..................Fábián Enikő, Poór Lili-díjas
Josie....................Fodor Réka
Mrs. Meadow ....Csiky Ibolya, Poór Lili- és Szentgyörgyi István-díjas
Dawn..................Tóth Tünde
Nancy ................Kovács Enikő
Jane ....................Firtos Edit
Bill......................Meleg Vilmos

Díszlet és jelmez: Meleg Vilmos
Asszisztens: Fazakas Szeréna m.v.
Rendező: Meleg Vilmos

Az előadás időtartama: 1:40 h

Nell Dunn drámájában hat különböző társadalmi és családi hátterű nő találkozik hetente egy régi fürdőben. Mindannyian eltérő módon gondolkodnak, mindeniküknek megvan a saját problémája, a régi, felújításra szoruló közfürdő azonban összeköti őket, ugyanis a fizikai megtisztulás mellett a hely a lelki megnyugvásra is kitűnő terep. Ebben az intim közegben a nők kiizzadhatják magukból a mérgeket, mindenkinek lehetősége nyílik arra, hogy elmondja aktuális panaszát, s azzal a könnyedséggel, ahogyan ledobják magukról ruháikat, gátlásaiktól is megszabadulnak. Ebben a környezetben, ahol a férfiaknak nincs helyük (az egyetlen férfi szereplőnek is többnyire csak a hangját halljuk), minden nő önmaga lehet, hisz senki előtt nem kell megjátszaniuk magukat, nincs ki előtt bármit is leplezniük. Egymás között elárulhatják titkaikat, felfedhetik magánéletüket: sérelmeikkel és álmaikkal együtt. Ezek a szereplők a mások által idejétmúlt fürdőnek mondott helyen találnak menedéket. A találkák helyszíne azonban veszélybe kerül. A nők egyetlen közösségi helyük megszűnését természetesen nem nézik tétlenül, inkább hadiösvényre lépnek. A drámában együtt van jelen a szemérmetlenség és az őszinteség, a kegyetlen valóság és a humor. Az intim közegben a szereplők folyamatosan rákérdeznek arra, hogy nekik, nőknek milyen szerep jutott a társadalomban, ugyanakkor arról is vallanak, hogy ezzel szemben milyet szeretnének.

20.00, színházterem
Temesvári Állami Német Színház
Barry Collins
ÍTÉLET
Németre fordította: Marita Heinz

Andrej Vukhov....Georg Peetz
Rubin...................Radu Miodrag Vulpe
Bírónő..................Ioana Iacob
Őrők.....................Isolde Cobeţ, Simona Vintilă
Katonák................Horea Săvescu, Alexandru Halka

Kellékek: Eugen Varga m.v.
Fény: Lucian Moga m.v.
Zene: Daniel Simion m.v.
Dramaturg: Alina Mazilu
Díszlet, jelmez: George Petre
A rendező aszisztense: Daniel Ghidel
Rendező: Alexander Hausvater m.v.

Az előadás időtartama: 1:35 h

22.30, Sarok
Orient Express koncert

Harry Tavitian, a kiváló és legendás romániai zongorista és zenekarvezető, 30 éve használja a népi elemeket a zenéjében. Az elmúlt 15 évben többnyire nemzetközi együttesekben játszik free-ethno zenészekkel Kelet-Európa-szerte. Az 1999-ben alakult Orient Express is ebből a tapasztalatból született. A formáció a romániai new-jazz kiválóságait sorakoztatja fel, akik valamennyien elkötelezettek a népzene iránt. Az Orient Express - amely ma az egyik legnagyszerűbb balkáni etno-jazz formáció -, létrehozásának alapötlete az volt, hogy hidat képezzen a nyugati gondolkodásmód és a kelet sajátos világa között, közelítse egymáshoz, illetve összekapcsolja egymással a két, látszólag távoli világot. Mindezt úgy, ahogy az Orient, a híres expresszvonat tette ezt évekkel ezelőtt, amikor átsuhant Európa legfontosabb kulturális csomópontjain Párizstól Isztambulig.
Harry Tavitian - zongora, ütősök, ének
Hanno Hoefer - gitár
Jimi El Lako - hegedű
David Yengibaryan - tangóharmonika
Octavian Barila Andreescu - basszusgitár
Mario Florescu - dob, ütősök

Május 11., péntek

13.00, 40-es terem
Könyvbemutató - felolvasószínház: Visky András A szökés című kötetét, Mihai Măniuţiu Aktus és utánzás című kötetét és Ungvári Zrínyi Ildikó Bevezetés a színházantropológiába című köteté bemutatja Ungvári Zrínyi Ildikó, Zsigmond Andrea és Boros Kinga. Meghívott: Visky András.

16.00, színházterem
Goethe
STELLA

Stella...............Barabási Hajnalka
Cacilie.............Szilágyi Ágota
Fernando.........Pál Hunor
Lucie...............Porzsolt Erzsébet/Gáll Katalin
Tiszttartó........Keresztesi Péter/Herman Ferenc Attila
Fogadósnő......Márton Réka/Varga Márta
Annchen..........Jakab Orsolya/Pál Bíborka
Karl.................Sajó Norbert
Vidékiek csoportja, később tanítók csoportja...........................Gáll Katalin, Herman Ferenc Attila, Varga Márta, Pál Bíborka / Porzsolt Erzsébet, Keresztesi Péter, Márton Réka, Jakab Orsolya
Közreműködnek a Marosvásárhelyi Művészeti Líceum kórusának tagjai
Díszlet, jelmez: László Ildikó
Koreográfus: Malina Andrei, m.v.
Osztályvezető tanár: Killár Kovács Katalin
A rendező munkatársai: Adorján Beáta, Fana Cioban
Kórusvezető: Kovács András, m.v.
Rendező: Anca Bradu m.v.

Az előadás időtartama: 2:00 h

A Stella a legismertebb ifjúkori drámája Goethe-nek, mely az emancipáció visszatérõ témája köré épül: a tudatosság és a rettegés kiáltása egy morális és társadalmi konvencióktól fuldokló világban.
A szöveg értelmezése a korszerűség jegyében történik: a szereplők jelleme, etikai tartása ma pontosan felismerhető magatartásformákra van lebontva, az egyén szabadság-vágyának mindenkori témája pedig egy modern, direkt, expresszív színházi nyelven jelenik meg. A dráma sokszor szürrealisztikus világát és nyelvét szcenikai megoldások érzékeltetik, melyben kiemelt szerepet kap a színpadi világítás és az expresszív színpadi mozgás.
Anca Bradu

Egy nőt elhagytak, meghalt a gyermeke. Ő megtesz mindent annak érdekében, hogy kitöltse szívében az űrt: gyerekeket nevel, lányokat ad férjhez, mindent csakhogy ne legyen egyedül és ne kelljen emlékeznie.
Egy nőt elhagytak, egyedül maradt gyerekével, becsapták, vagyonát elvesztette. Egy vidéki elszigetelt kisváros, ahol lányát szolgálatba adhatná, kiutat jelenthetne.
Mindketten szerettek, mindketten szenvedtek, mindkettőjüknek fáj az emlékezés.
Egy férfi elhagy egy nőt, majd egy másikat. De egy napon visszatér...
Adorján Beáta

19.00, színházterem
Tamási Áron Színház - Sepsiszentgyörgy
Tamási Áron
BOLGOG NYÁRFALEVÉL

Vaska Gellért .....Mátray László
Kláris..................Pál Ferenczi Gyöngyi
Kupás Tódor.......Nagy Alfréd
Dobola Paskál.....Pálffy Tibor
Barka..................Fekete Mária
Lenge..................Kolcsár József
Torzsa.................Debreczi Kálmán
Mátyus................Márton Lóránt
Vikota.................D. Albu Annamária
Asszonyok..........Ruszuly Éva, Sebestyén Melinda

Díszlettervező: Bartha József
Jelmeztervező: Dobre Kóthay Judit
Zeneszerző: Könczei Árpád
Koreográfia: Ivácson László.
Dramaturg: Prezsmer Boglárka, Török Viola
Rendező: Török Viola

Az előadás időtartama: 1:15 h

A háborúból álruhában hazatérő férj és a köréje fonódó események szereplői a felborult világ helyreállítására tesznek kísérletet, felzaklatott, olykor burjánzó életükből szeretnének békés, nyugalmas, és biztonságos rendet teremteni. Ahogyan Tamási is hitt a világot egyensúlyban tartó szent erők ősi elrendeződésében, a havadi emberek  életében is egyszerre van jelen  a fékeveszettség, az őrület, a kegyelem és a szeretet, belső harcaik pedig a hit, a szerelem és bizalom utáni vágyakozásukról tanúskodnak.
„A bizalom egyike azoknak az erkölcsi szabályoknak, amelyeket az emberi együttélésben nem lehet nélkülözni" - írja Tamási Áron a Boldog nyárfalevél kecskeméti ősbemutatójának műsorfüzetében. Valóban erről szólnak a legfontosabb emberi kapcsolatok (barátság, szerelem, munkaviszonyok), erre épül a család, társadalom. Pedig nyilvánvaló, hogy a bizalom életünk egyik legtörékenyebb támasza. Gyengesége, sebezhetősége saját tökéletlenségünk tükörképe, mely olyan mélyen gyökerezik bennünk, akár a kiszolgáltatottság, a közösségi lét igénye. Ki az, akiben feltétlenül megbízhatunk? Talán magunkban? Szülhet-e a szeretet bizalmatlanságot? Lehet-e szeretni azt, akiben nem bízhatunk? Vissza lehet-e szerezni az eljátszott bizalmat? Vajon próbára tehető-e a hit, ha épp a bizonyosság az, ami megalázza? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a Tamási Áron Színház Boldog nyárfalevél című előadása. Meredek az út annak felismeréséig, hogy a kételkedés és bizonyosság szenvedélyes küzdelmei közepette is szükség van e törékeny értékre, mert egymásért élünk.

22.30, Sarok
A PINCÉR DALAI
Szabó Tibor előadóestje
Szabó Tibor ötletei, valamint Bohumil Hrabal, Cserna-Szabó András, Hermann Hesse és Názim Hikmet művek felhasználásával a szövegkönyvet írta: Fehér Csaba.
Dalszövegek: Fehér Csaba; a C.S. látogatása című dalszöveg szerzője: Tompa Andrea.
Zeneszerző, zenekarvezető: Apostolache Zénó Eusebio
Jelmeztervező: Kiss Zsuzsanna
Közreműködik: Apostolache Zénó Eusebio - harmonika, melodika, zongora; Gáspár Álmos - gitár; Szakál Attila - basszusgitár; Szabó Lóránt - ütőhangszerek; Cserkész Emese - vokál; Lőfi Gellért  - vokál.
Az élő zenei kísérettel előadott dalok és a rövid prózai betétek egy pincérből lett énekes fordulatos élettörténetévé kerekednek - a gyerekkor idilljétől a „fényes" pincéri karrierig, a megállapodottságtól a mindent elsöprő szerelmi szenvedélyig, a csalódástól az öngyilkossági kísérletig.
A pincér-énekes kimondatlanul is azt firtatja, ura lehet-e sorsának az ember, vagy pedig a véletlenek és a szenvedélyek irányítják életét?
A líraian játékos dalszövegek világát Szabó Tibor ironikus előadásmódja és Apostolache Zénó latinos ritmusai ellenpontozzák.

Május 12., szombat

14.00, 40-es terem
Könyvbemutató - felolvasószínház: Kiss Csaba Világtalanok című kötete

19.00, színházterem: Díjkiosztó Gála, majd

Tamási Áron Színház - Sepsiszentgyörgy
Pozsgai Zsolt - Pinczés István - Apostolache Zénó
DIPLOMA UTÁN
Pozsgai Zsolt "A nagykorú" című színművét musicalszínpadra alkalmazta, a dalszövegeket fordította és átdolgozta: Pinczés István
Simon and Garfunkel, a The Beatles, Rolling Stones, Byrds, The Doors, Eagles dalait átdolgozta és hangszerelte: Apostolache Zénó

Benjamin Braddock, frissen diplomázott fiatalember...........Nagy Alfréd

Tamburás Mick, woodoo hobó..............................................Pálffy Tibor

Mr. Jonathan Braddock, Benjamin apja.................................Váta Loránd

Mrs. Braddock, Benjamin anyja.............................................D. Albu Annamária

Emily Robinson, Benjamin szerelme.....................................Pál-Ferenczi Gyöngyi

Mrs. Robinson, Emily anyja...................................................Gajzágó Zsuzsa

Mr. Gustav Robinson, Emily apja..........................................Szabó Tibor

Zsálya, Beatek, Benjamin barátai...........................................Magyarosi  Imola

Rozmaring, Beatek, Benjamin barátai....................................Ruszuly Éva

Szarkaláb, Beatek, Benjamin barátai......................................Fekete Mária

Gary, Beatek, Benjamin barátai..............................................Kolcsár József

Jimmy, Beatek, Benjamin barátai...........................................Erdei Gábor

Tom, Beatek, Benjamin barátai..............................................Diószegi Attila

Philip, Beatek, Benjamin barátai............................................Márton Lóránt

Max, Beatek, Benjamin barátai..............................................Fazakas Misi

Háziúr / Dr. Allbright, a Scaroborough-i egyetem rektora.....Veress László

Nagypapa / Prof. Brickhouse, a Scarborough-i egyetem dékánja....Kőmíves Mihály

Nagymama / Mrs. Wriggly......................................................Molnár Gizella

Mr. McBrian, Braddockék rokona..........................................Debreczi Kálmán

Mrs. McBrian..........................................................................Sebestyén Melinda

Nagybácsi / Prof. Riordan / Pap..............................................Gazda Zoltán

Nagynéni / Mrs. Briller...........................................................Piroska Klára

Valamint: Ardeleanu Dániel, Badi Alpár, Barti István, Cserkész Emese, Hajdú Lóránt, Kecskés István, Kuna Noémi, Lupu János, Molnár Erika, Orbán István, Pusztai Melinda, Szabó Kinga, Szabolcsi Erika, Szász Tibor, Szávuly Tamás, Szélyes Margit, Szilágyi Andrea, Ticuşan János, Vajda Vera
Közreműködik a Tűzkő zenekar: billentyűk: Lőfi Gellért; gitár: Gáspár Álmos (Tündérground); basszusgitár: Szakál Attila (Tündérground); szaxofon: Éltes Áron; dobok: Szabó Lóránt (Tündérground)
Közreműködik a SNAPS VOCAL-BAND: Cserkész Emese, Ardeleanu Dániel, Badi Alpár, Hajdú Lóránt, Szabó Kinga, Szélyes Margit, Szilágyi Andrea, Ticuşan János
Díszlet: Pinczés István, Csíki Csaba
Szcenikus: Deák Barna
Jelmeztervező: Kiss Zsuzsanna
A jelmeztervező munkatársa: Deák M. Ria
Koreográfus: Szepesi Krisztina
Zenei vezető: Apostolache Zénó
Rendező: Pinczés István

Az előadás időtartama: 2:30 h

A Diploma után egy pályakezdő fiatalember, Benjamin Braddock történetét meséli el, aki aggódik ugyan saját jövője miatt, de ahhoz az életpályához, amit családja rá akar kényszeríteni, semmi kedve sincs. Bár az egyetemmel együtt bohém éveit is maga mögött hagyja, barátai gondolatban vele maradnak és nem engedik kiszakadni abból a világból, amelyet ők jelentenek számára. Élete még zűrzavarosabbá válik, mikor egy nála jóval idősebb asszonnyal, apja üzlettársának feleségével, Mrs Robinsonnal kerül szerelmi viszonyba. A zűrzavar azonban csak akkor lesz teljes, amikor Mrs. Robinson lánya, a gyönyörű Emily is hazatér a főiskoláról.
Az előadást Pinczés István rendezésében viszi színre a társulat, akinek nevével már többször is találkozhatott az erdélyi közönség. A Tamási Áron Színházban is dolgozott már: a Godspell című nagy sikerű zenés produkciót jegyezte rendezőként 1996-ban. A Diploma után szövegkönyvét Charles Webb The Graduate című regényének motívumai alapján Pozsgai Zsolt budapesti dramaturg, drámaszerző írta, a dalszövegeket - az előadásban felcsendülő közel két tucat beat-sláger szövegét - az előadás rendezője, Pinczés István fordította magyarra. 
Az előadás legfőbb vonzerejét ezúttal is zenéje adja: a 60-as, 70-es évek rock-legendáinak dalai, a Simon and Garfunkel, Beatles, Bob Dylan, Eagles, Rolling Stones vagy a The Doors dalai ebben a szabadságról és szerelemről szóló történetben először szólalnak meg magyarul.

Hozzászólások (0)

Szóljon hozzá Ön is!

Név

Email

Cím

Hozzászólás

Írja be a képen látható karaktereket

Küldés